El lehet azt magyarázni, egy 2004-ben születettnek, hogy voltak idők, amikor egy telefon előfizetésre éveket kellett várni. . A telefon ma mindenki zsebében ott pittyeg, nélküle megáll a világ. Az EU ugyanígy az életünk mindennapi tartozéka lett, észrevétlenül hozzánk nőtt. Az utazásiszabadság, a választék a boltokban, a harmonizáció, a demokratikus jogállam elvei - akarom mondani, ez utóbbival akad egy kis gond.
Bár a közvélekedés szerint Magyarországon csak rossz dolgok történnek – és erre aztán rogyásig tudunk példákat mondani – éppen húsz éve nagyonis jó esett meg az országgal. Teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak – tulajdonképpen szerdán egész napos hejehujákkal és vigaszságokkal kellene felidézni mindezt. Magyarország oda került, ahová mindig is tartozni szeretett volna, ahová valójában mindig is tartozott: Európához.
Ahogy a csatlakozás napján megjelent cikkében Fejtő Ferenc írta: “Nyolcvanöt évet kellett várnunk, több búval, mint örömmel megrakodva ahhoz, hogy megnyíljon előttünk az Európai Unió kapuja. Abban a tudatban lépünk be, hogy ami vár bennünket, nem a Paradicsom.