Nem kell gyógyszerész, nem kell az orvos. Az már a múlt. Íme a vízió a magyar egészségügy szép új jövőjéről: a beteg saját magát operálná meg, talán egy nővér asszisztálna, a nagyobbakban már lenne orvos is, már aki nincs lecsukva, vagy még nem ment el. S ha mindebbe a beteg véletlenül belehal, megássa magának a szociális sírt, és eltemeti magát.
Kalandos ez a magyar közélet. Éppen most olvastam, hogy a vidéki kis patikákban nem kell majd szakember, pontosabban gyógyszerész, elegendő egy szakasszisztens, aki „telekommunikál” az anyapatikával, vagy valakivel, akit éppen elér. Hogy a vonal másik végét hogy szervezik meg, az senkit sem érdekel, mi több, a megoldatlanság sem zavar senkit. Oldják meg, ezért tanultak. Végülis vannak füves emberek, kártyavetők, javasasszonyok, tenyérjósok.
Szerintem a kisfalvakban, mondjuk ahol nagyobb az ellátási körzet, és több településnek van egy körzeti (házi) orvosa, valójában sem kellene orvos, elég lenne egy csontkovács. A gazdagabb helyeken lehetne még hályogkovács, és mondjuk