Össze van itt kérem keveredve minden. Amit a hatalom elmúlt öt agresszív évével lenyomott az általa állítólag istenített démosz torkán, mintha kezdene megakadni.
Ahogyan habonyilag lehetett meggyűlöltetni, jogszabályokkal porig alázni, és mindenekelőtt szembefordítani embercsoportokat – tűzoltókat, pedagógusokat, nyugdíjasokat, hajléktalanokat, fogyatékkal élőket, s valahány név a naptárba’ – úgy került homok most az Orbán-Finkelstein Gyűlölet Művek szépen zakatoló gépezetébe.
Az üzemszerűen, ipari méretekben zajló uszítás új irányt vett. Egyetlen fényes célt találtak, és ezek az idegenek. Fölbizsereg tőle a látens és valós jobbikos sokaság – ez a kormánypárt szavazóbázisa, akárki, akármit mond - tenyere.
Cigányt, zsidót, pirézt gyűlölni eddig nem mertek nyíltan, mert valahol, mélyen érezték, hogy az mégiscsak gáz. Már persze nem mindenki, hiszen a cuki vizslakölykökbe fojtott rasszizmus azért leköszönt mindig a plakátokról, de főleg mögülük. Meg a nyílt oroszimádat. Meg az arabimádat – értsük: zsidóellenesség -, meg a parlagfűirtásra hazudott ezerféle gárda.
Most viszont varázsintésre felfakadhatott a lüktető gennyes kelés, és végre lehet kicsobogón, tiszta szívvel, lélekből, és izomból gyűlölni valakiket. A migránsokat – akiket menekültnek még véletlenül sem nevezhet az állami hírtröszt.