A látványos fejlődés árnyékában. Utcarészlet és tények 1973-ból: Csepelnek hetvenötezer lakosa van. Közülük harmincezren vallhatják magukat egyszerre csepeli dolgozónak és csepeli lakosnak. Túlnyomó többségük a gyárban melegvizes zuhanyozóban mosdik munka végeztével, üzemorvoshoz jár, művelődési házakban, jól felszerelt gyári klubbokban talál magának művelődési, szórakozási lehetőséget. Csakhogy amint ezek az emberek kilépnek a gyárkapun a kerületbe, igényeiket a magas üzemi mércéhez igazítják, és találkoznak a valósággal...
Haditudósítást eddig még nem adtunk Csepelről. Most pótoljuk ezt a hiányosságot. Öt évtizedet ugrunk vissza az időben, hogy érzékeltessünk egy mára ködbe vésző, de ötven éve nagyon is élő, sokszor fájdalmakat okozó ütközet-sorozatot. Sokan beszélek róla, de nagyon kevés a dokumentum. Blogunk most a Budapest című folyóirat 1973-as számából ajánlja olvasóink figyelmébe Fekete Gábor igen érdekesírását:
„Csepel hosszú esztendők óta két vetélytárs konkurencia-harcának színhelye. E különleges vetélkedőben azonban egymást segítik a vetélytársak az elsőség kivívásában s paradox módon bármelyikük kerekedik felül a versenyfutásban, a konkurens is jól jár. A sajátságos szituációt Kardos Vilmos tanácselnök fejti ki érzékletesen: