"Az egyszemélyi autokrácia legveszélyesebb szakaszához értünk. Egy társak és kontroll nélküli vezér néz szembe a népével. Ott fenn már nincs kivel konszolidálni, hatalmat megosztani. A légtornász szólóban hajtja végre mutatványait a magasban. Egyedül van, csak saját kezével próbálhatja megtartani a tetőt is, a hálót is. Ha csak bámulunk a nézőtéren, a végén ránk dőlhet az egész cirkusz."
Azt már számontartani is nehéz, hányféle jogcímen szokott lenni nálunk szükségállapot, veszélyhelyzet. Volt vagy van Covid miatt, a szomszédban zajló háború miatt, az állítólagos tömeges migráció miatt. Lehet, hogy van már alkotmányos lehetőség „a miniszterelnöknek fáj a feje”, „kikapott a válogatott” vagy „Tiborcz István részt akar a SPAR-ból” jogcímen is egy-egy szükségállapotot hirdetni, csak nem vettem észre ebben a tolongásban. Túl sűrűn jön rájuk a szükség, ahogy az elsős tanítónénim jegyezte meg megrovóan, ha valaki túl gyakran kikérezkedett.
Most úgy tűnik, leginkább az Orbán-rendszer káderpolitikája van szükségállapotban. Ezt nem hirdették ki, mert