10:00 A székely menyecske és az ördög – a Holle anyó Színház meseelőadása

11:00 Az Életfa Baranta Csepel csapat hagyományos m agyar h arcművészeti bemutatója

12:00 Lovas solymászat bemutató

13:00 Ünnepi kenyérszentelés

13:30 Székely népdalok nyenyere és koboz kísérettel

14:20 Herczeg Flóra koncertje

15:00 Ágyúfoglalás a töröktől

15:30 Török hastánc darbuka szóra

16:00 Kukorica Jancsi, a V itéz – a Kuttyomfitty Társulat gyerekműsora

17:30 A B52 zenekar koncertje

19:30 Balázs Fecó (képünkön) és a Korál koncertje

21:15 Tűzijáték

12-18 óra között véradás lesz a helyszínen.

Honfoglalók jurtái, török tábor, mesterségek utcácskája, lovaglás, állatsimogató, népi játszótér, Logiko-P játszóház

Áldos, karcagi birkapörkölt, kenyérlángos, ország torták, kürtőskalács

Mindenkit szeretettel vár: a csepeli önkormányzat

Ebben az általam eddig nem ismert elektronikus újságban jelent meg egy írás arról, hogy Borbély Lénárd polgármester apja halála miatt gyászlobogót tűztek a Csepeli Polgármesteri Hivatal, és a Csepeli Vagyonkezelő Homlokzatára.
Ábel Attila az ügyet egy Facebook bejegyzésében nekem, és társamnak tulajdonítja.
Nem tudom, hogy miért hiszi, hogy ha valamiről tudomásom van, azt ne tenném szóvá. Mindenki tudhatja, láthatja, hogy a honlapomon vagy a Facebook oldalamon folyamatosan pellengérezek ki ügyeket. A mostaninál sokkal zaftosabbakat is…
Miért ne tettem volna, most is, ha akarnám?

Ennek megértéséhez Ábel Attila logikáját és üldözési mániáját kéne magamra erőltetni. Bizonyára megértenek, ha ettől a lehető leghatározottabban elhatárolódom.
Az a tény, bizony eljutott hozzám, hogy a polgármesteri hivatalt és a vagyonkezelőt gyászlobogóval látták el. Először meg is rettentünk, hátha valami régi ismerős ment el! Ezért érdeklődtünk, hogy miért van kint a fekete zászló?
Hát, mit ne mondjak majd hanyatt estünk mikor közölték, hogy azért, mert meghalt a Borbély Lénárd apja! Aki sosem volt önkormányzati dolgozó, sem csepeli közéleti ember! A zászló kirakása ezért szabálytalan és erkölcstelen cselekedet. Ezt egy (ellenzéki) képviselőnek észlelnie kell! Aki kirakatta, annak tisztában kellett lennie azzal, hogy innentől kezdve ez az ügy nem kegyeleti privát est, hanem közügy! (Erre figyelt fel a csepel. info-n az újsággal együtt más is és nem a hárompapos, cigányzenekaros „szerény” temetésre.) Ilyent az előző rendszerben egyik kerületi párttitkár, tanácselnök, vagy igazgató se engedhetett meg magának!

Semmi gond nincs azzal, ha az iskolában mindennap dalolnak a gyerekek, a megfelelő zenei műveltség ugyanis fontos és értékes. A naponta esedékes testnevelés mellé befér, bár ha így haladunk, lassan az összes tantárgy helyet követel majd magának az órarend összes napjára – mert ha már itt tartunk, miért pont a matematika, az irodalom vagy a töri marad ki?

De lehet, hogy egy magasztosabb cél érdekében érzi Balog és minisztériuma szükségesnek, hogy a jövő generációit tiszta, csengő hangú dalos pacsirtákká képezze. Szinte hallom ugyanis, ahogy az ország házában jövőmenő politikusaink és cimboráik dúdolgatják kedvenc nótáikat. Ráadásul hamisan. Borzalom lehet.

Mert képzeljék el, ahogy virágos jókedvében Andy Vajna épp Dinnyés József Elkártyáztam a gyönge szívem című örökzöldjét dudorássza, miközben

A zsák megtalálja a maga foltját. A kamionkirály Waberer György (képünk bal oldalán) is megtalálta, mégpedig a legmagasabb szinten, egyenesen Orbán Viktorban. Amikor néhány éve a Fidesz belecsapott az üzemanyaglecsóba, és 230-240 forintról 400 forint közelébe srófolta az árakat, a közúti fuvarozók alig kaptak levegőt. Meghirdették: ha a kormány nem lép vissza, ha itthon drága tankolni, majd külföldön vesznek üzemanyagot. És akkor jött Waberer úr, aki a maga jókora flottája nevében hűségnyilatkozatot tett a NER mellett, és paktumot kötött Orbánnal, hogy ők csakazértis itthon tankolnak. Ezzel be is tett a többieknek.

A Hungarokamiont „privatizáló” Waberer -aki azóta már miniszterelnöki megbízott is - most azt javasolta a kormánynak, hogy

Kiegészítés augusztus 12-i cikkünkhöz:

A "Kiért, miért verte át a csepeli óvodák pedagógusait és a szülőket a kerületi fideszes városvezetés?" című írással kapcsolatban hívták fel olvasóink a figyelmünket, hogy a cikkben említett PIPSZI Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. már áttette székhelyét Csepelre, a Vénusz u. 20. alatt működő Mária Montessori Alapítvány óvodájába. 

Leellenőriztük: 

a http://www.ceginfo.hu/ceg/pipszi-kereskedelmi-es-szolgaltato-kft-88051.html

linkre kattintva, a cég helyszíneként az alábbiakat találtuk:

5.A cég székhelye

5/4.

1214. Budapest, Akácfa utca 20.

A változás időpontja: 2015/06/30

Bejegyzés kelte: 2015/08/03

Közzétéve: 2015/08/06

Hatályos: 2015/06/30...

A hír tehát igaz. Akkor már csak csak egy kérdésünk marad, csatlakozva az augusztus 12-i cikkben felsorolt kérdésekhez: lehet, hogy a csepeli óvodaegyesítés körüli fideszes átverés igazi okai egy gazdasági társaság és a politika csepeli Fidesz égisze alatt történő összefonódásában keresendők?

Konok Péter írása:

Végigolvasva ezt a "pedagógus etikai kódexet", az első reakcióm a hányinger. Nem átvitt értelemben; vannak olyan szövegek, lehet úgy szavakat egymásba fűzni, hogy az fizikai rosszullétet okoz. Ez pont olyan szöveg (szaporodnak mostanság az ilyen szövegek).

De azután előbújik belőlem az ideológiák történetével foglalkozó történész. Leírtam, elmondtam már párszor, hogy nem egy öröm nekem, akinek a szakterülete jórészt diktatórikus korszakokra esik, úgy éreznem: afféle terepmunkán vagyok. Személyes, mindennapi kontaktusban állok az önkényuralommal. Szóval, visszatérve az etikai kódexhez, azon töprengtem, hogyan tudnám datálni. Milyen alternatív évszám, milyen szellemi forrásvidék passzol leginkább ehhez a textushoz?

Vajon miért Hierholczné Faragó Tünde lett az összevont csepeli óvodák intézményvezetője? – kérdezte tőlem ismerősöm, aki óvónő az egyik csepeli óvodában. Azért, mert a helyi Fidesz őt támogatta, s fütyült arra, hogy mi az érintett dolgozók, szülők  véleménye, feleltem. Az óvónő egyetértett velem. A biztonság és a pontosság kedvéért azért  egy kicsit utánanéztem, ki is ez a hölgy, aki miatt a fideszes kerületi vezetés, szerintem átverte a csepeli óvodák pedagógusait.

A csepel.hu-n fellehető dokumentumok szerint a Vénusz u 20. szám alatti volt bölcsőde hasznosításáról még a szocialista önkormányzati vezetés döntött. A Mária Montessori Módszerrel az Óvodás Gyermekekért Alapítvánnyal 2007. április 12-én aláírt, tíz évre szóló ellátási szerződés szerint az Alapítvány térítésmentesen vehette használatba az épületet, egy 12 fős bölcsődei csoport működtetése céljából. A szerződést az Alapítvány részéről a kuratórium elnöke, Hierholczné Faragó Tünde írta alá.

A kerítés nem új magyar találmány. Egyet már sikerült telepíteni: az Magyarország és Európa között húzódik a futballban. A maga módján tökéletesen működik. Áthatolhatatlan. Megkerülhetetlen. A magyar számkivetettek ugyan minden évben megkísérelnek átjutni rajta, de a harmatgyenge próbálkozás hamvába hal.

Az idén Hungária körúti, ferencvárosi, székesfehérvári és debreceni páriák szálltak volna szembe a kitaszítottsággal, ám őrzőik kinevették mindnyájukat. Pedig a silbakok nem a földrész, jó, jó, hanyatló és dekadens, de mégis csak elkényeztetett országaiból, hanem többségükben Európa keleti régióiból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Fehéroroszországból érkeztek. Az MTK, az FTC és a Videoton azonban nem bírt velük.

E klubokat idehaza pénzzel, a kontinens kvalifikációs gyakorló mérkőzésein gólokkal tömik ki.

Nem fogom körülírni, elvégre ez a blogom, ahol ilyet is lehet: szerintemtudatlan vagy álszent emberek, akik így döntöttek. Ugyanezt gondolom arról is, amit ugyanilyen ügyben májusban az ötszörös világbajnok, 2011-ben az év sportolónőjének választott Csipes Tamarával és a világbajnoki ezüstérmes Dombvári Bencével műveltek.

Miért is?

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán miért is tudunk mi erről az egészről? Mi köze van a nyilvánosságnak ehhez? Sem egy hentest, sem egy könyvelőt, sem egy tévés műsorvezetőt, sem egy itt megnevezni nem kívánt, izzadékony EP-képviselőt nem írnának ki teljes névvel az újságban, ha ilyesmivel gyanúsítanák. A sportolókat viszont

KÉT HATÁRESET: FENT HORN GYULA ÉS  MOCK OSZTRÁK ALKANCELLÁR EGYÜTT 1989-BEN BONTJA A VASFÜGGÖNYT A NYUGATI VÉGEKEN,

LENT HENDE CSABA ÉS PINTÉR SÁNDOR 2015-BEN A SZERB HATÁRON KÖZÖSEN ÉPÍTI A KERÍTÉST, AMELY A HÁTTÉRBEN ÖSSZEDŐL...

Az idősebb korosztály férfi tagjai nagyon jól tudják, hogy a honvédségnél, meg a határőrségnél az őr és járőr szolgálatokban kellett alkalmazni ezt a kifejezést.: Állj, vagy lövök! Sajnos voltak esetek, mikor ez a felszólítás nem csupán üres fenyegetésnek hatott.

A hatvanas, hetvenes években aztán, - mint az összes többi gyűlölt dologból akkoriban - ebből is gúnyt űzött a magyar nép. Főleg a katonák egymás közti érintkezésében volt divatban ennek a felszólításnak a csúfolkodó átalakítása.

"Ez a szerkezet éppen olyan, mint a rendszerváltás előtti, ahol szintén voltak miniszterek, csak nemigen számítottak, mert a Politikai Bizottság volt a fontos, amelyhez viszont a nyilvánosságnak még annyi hozzáférése sem volt, mint a betonszürke kormánytagokhoz. Valami jelentősége akkor is volt, most is van annak, hogy ki ül egy-egy tárca élén, és miért."

Az újságírói lelkiismeret és a józan ész ütközőzónájában latolgatjuk  az esetleges kormányátalakítást. A természetes gondolkodás szerint lényeges, hogy életünk egy-egy fontos területét ki irányíthatja. Viszont itt és most szinte teljesen mindegy, hogy hívják például az egészségügy miniszterét vagy az igazságügy felelősét, mert nem ő oszt lapot, hanem neki osztanak.

Válaszol: Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke:

Önmagában biztos, hogy nem elegendő, hiszen minden praxis betöltésének a kulcsa, hogy lehet-e nyereségesen működtetni vagy sem.

Ha egy körzet hosszú távon képes eltartani az orvost, biztos egzisztenciát nyújt, akkor ott marad, de ha kicsi a lakosságszám és így a kártyapénz, akkor elmegy, és ez független attól, hogy hol van a térképen a település.

Komoly változáshoz tehát javítani kell a finanszírozáson. (Népszava)

Már súlyos beteg volt 2015. áprilisában Czeizel Endre professzor, amikor Bóta Gábor, a Népszava újságírója a Fix TV-ben riportot készített a professzorral.

Az életút interjú ma torokszorító, holnap már történelem. Egy része a mi életünknek is...

Az Erdősor-Festő utcai óvodában voltam a múlt héten, ahová kisebbik gyermekem is jár. Az intézményt nyár elején elkezdték felújítani, de látva a mostani állapotokat, számomra erősen kérdéses, hogy időben el fognak készülni a munkálatok. Ezért ma a polgármesterhez és a jegyzőhöz fordultam tájékoztatásért, hogy megtudjuk, mi a helyzet valójában.

Mint ismert, a tavaszi óvodaegyesítési botrány kapcsán „kampányolt” a vezetés a 300 milliós óvoda felújítási programmal. Az óvodákra fordított pénznek természetesen mindenki örül, függetlenül attól, hogy ennek és az egyesítésnek nem sok köze van egymáshoz. Az egyik felújítandó óvoda az Erdősor-Festő utcai, ahova történetesen az én kislányom is jár. Emiatt jártam  az oviban, ahol sajnos a jelenlegi állapotok nem túl bizalomgerjesztőek.

Idén először a Festő szárnyat zárták be (június közepén), ahova mi is járunk, így annak a felújítása kezdődött meg először. A külső hőszigetelés egyébként már a nyári zárás előtt megkezdődött. Tudomásom szerint a Festő utcai résznek a két szárny váltásának idejére el kellett volna készülnie, ami július 20. környékét jelentette. Ehhez képest most sincs még kész az épület. Egyik szülőtársam elmondása szerint

Csepelen rengeteg üresen álló, kiürített vagy évek óta kiadó üzletet látnak az itt élők. Jobban jár a szemlélő, ha nem hisz a szemének? Az Orbán-média országosan, Csepelen pedig a közpénzből eltartott fideszes szócsövekben a Borbély-Ábel-Vida kommunikációs kommandó is azt sugallja, azt üzeni: ne higgyetek a szemeteknek...

Jó ideje zavarban vannak a kiskereskedelmi ágazati elemzők, ha a Központi Statisztikai Hivatal számai szóba kerülnek. „Beszéljünk róla, de azért ne vegyük véresen komolyan” – ez a hallgatólagos elintézése annak a jelenségnek, ahogy a piacról folyamatosan jönnek a jelzések a magyar vásárlóerő drámai megrendüléséről, a lakosság elszegényedéséről, a KSH hivatalos kiskereskedelmi forgalmi becsléseiben pedig ennek nyoma sincs. Ellenkezőleg: ott a kiskereskedelmi gyorsjelentéseket szinte beragyogja a napsütés, minden hónap egy új sikertörténet, csúcsfordulatszámon pörög a belső piac motorja.

Ez akár igaz is lehetne, hiszen – szintén a KSH szerint – rekordalacsony szinten van a munkanélküliség, nőnek a reálbérek. A gond csak az, hogy az utóbbi idők hatalmas piacbővülési számai, így a most közzétett kiugró júniusi 7,2 százalékos kiskereskedelmi forgalomnövekedés mellé nem lehet más, külső, ellenőrizhető piaci tényeket felsorakoztatni. Az ellenkezőjüket annál inkább: a kiskereskedelmi ágazatban foglalkoztatottak száma apad, ugyanez igaz az üzletekre is, ami nem éppen a konjunktúra jele. Ehhez jön a pult mögött álló kereskedők tapasztalata, akik a piacrobbanásból csak azt látják, hogy évről évre laposabbak a bevásárlószatyrok, a boltokban szellősebbek a pultok, a plázákban egyre több a kiadó üzlet.

Látok az egyik tévécsatorna Híradójában egy kövér embert – nem, nincs ezzel bajom, csak hirtelenjében ez a jelző ragadt meg bennem – a háttérben szorgos rabok dolgoznak; kerítést gyártanak. Aztán látom a fentebb említett emberről, hogy fideszes országgyűlési képviselő, azt meg hallom, hogy ő nyilatkozik. Arról beszél, milyen jó, hogy ezek az elítéltek most itt lehetnek, hozzászoknak a munkához és ez a friss feladat segíteni fog nekik, hogy majdan integrálódjanak a társadalomba, visszataláljanak a munka világába.

Megoperálta magát otthon egy nagyatádi rokkantnyugdíjas, ez most a legfrissebb reformhír az egészségügyben. Minthogy a férfi lábában kitágult egy ér, és elviselhetetlenül fájt neki, időpontot pedig csak szeptemberre kapott, jódot, borotvaszeszt, szikét kerített, s egy hat milliméteres rögöt vett ki a lábából. Azóta nem dagad a lába, a vérellátása pedig a vizsgálatok szerint is helyreállt.

Az orvosok természetesen megdöbbenésüknek adtak hangot, s felhívták a lakosság figyelmét, hogy senki ne próbálja otthon megműteni magát, mert az életét kockáztatja. Arra már nem tértek ki, hogy aki nem vállal otthoni műtétet saját magán, hanem vár a sorára, az mennyit kockáztat az élete rovására. Épp a héten jelentették, hogy meghalt az a 62 éves tüdőrákos férfi, akinek kilenc hónapot kellett várnia a kezelésre, s mire sorra került, már menthetetlen volt. Falun élt, pénz és kapcsolatok nélkül, így aztán nem élvezhette a működő magyarországi reformoknak leginkább az egészségügyben megnyilvánuló áldásait.

Mindezzel nem is elsősorban a családi operációk bensőséges hangulatára kívánjuk felhívni a figyelmet, csupán jelezni, hogy